Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a megfelelő típusú hőszigetelést használjuk, és a fal állapota is kielégítő – a vakolat tapadása megfelelő, nincsenek egyenetlenségek – megkezdhetjük a szigetelőlapok rögzítését.
A falakra, amennyiben erre lehetőség van, érdemes egy fém profilt elhelyezni. A megfelelő rögzítésre nagyon oda kell figyelni, mivel később ellenkező esetben a profil, azzal együtt pedig a szigetelés is részben vagy egészen leválhat. Ügyelni kell arra is, ne legyenek az illesztéseknél rések, amelyekbe a ragasztó bekerülhet. Akár már a kisebb illesztési hibák is hőhidak megjelenéséhez, ez pedig később penészesedéshez vezethet.
A ragasztást követi a mechanikai rögzítés, amely igen nagy odafigyelést kívánó feladat. A dübelek behajtásánál ugyanis, ha nem megfelelően végzik, könnyen megsérülhetnek a szigetelőlapok, repedések keletkezhetnek, ha pedig túlságosan meghúzzuk a dübeleket, horpadást, hullámosodást idézhetünk elő.
Hogy pontosan hány dübelre lesz szükség, és hogyan zajlik azok felhelyezése, arra nincs általános szabály. Ezt számos tényező határozza meg, úgy mint a fogadószerkezet, a hőszigetelés típusa, vastagsága, a szél szokásos erőssége, a homlokzat magassága.
Ezután az üvegháló rögzítése következik. Itt is, akár a hőszigetelő táblák rögzítésénél, figyelni kell a megfelelő ragasztásra. Ha csak az üvegháló felületét borítja ragasztó, de a felületet, amelyre kerül nem, később könnyen leválhat. Ha el akarjuk kerülni az illesztéseknél jelentkező repedéseket, mindig legalább 10 cm-es átfedéssel helyezzük fel a háló darabjait, a sarkokon pedig duplán hajtsuk át. Ha az üveghálót sikerült rendesen felhelyezni, jöhet az alapozás és a fedő vakolat felvitele, amely már a végső munkafázis.
Hogy sikeres volt-e a szigetelés, valószínűleg csak hosszú távon derül ki. Ha a szigetelés elkezd leválni, hőhidak képződnek vagy a fűtéshez szükséges energia nem csökken a várt mértékben, érdemes lehet szakember segítségét kérni.
